Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.

Olvasd el vásárlás előtt. Burkolólapok.

BURKOLÓLAPOK

Ahhoz azonban, hogy vásárlóink hosszú távon is elégedettek legyenek a beépített burkolatokkal, és így elkerüljük az esetleges minőségi kifogásokat, nemcsak a helyiség funkcióját, az aljzat anyagát és a felület jövőbeli terhelési igényeit kell figyelembe vennünk, hanem célszerű megismerni a kerámiaburkolatok műszaki paramétereire vonatkozó szabványokat is, hogy megfelelő alapanyagok kerüljenek felhasználásra.

Mostani cikkünkben a gyártástechnológiáról és a szabvány természetéről ejtünk néhány szót.

A kerámia burkolatok a természetben előforduló és gazdaságosan kitermelhető ásványokból, kemencében, magas hőmérsékleten (900–1200 Celsius fokon) kiégetve készülnek. A folyamat során a lapok 3–8%-ot veszítenek térfogatukból, kismértékben vetemednek, görbülhetnek is, ezért a legnagyobb körültekintés mellett sem garantálható, hogy adott típusból minden egyes darab 100%-ban egyező tulajdonságokkal rendelkezik. Sőt, bizonyos méret felett gyártástechnológiai okai is vannak az esetleges görbületnek.

A kész lapokat égetés után méret és színárnyalat szerint kalibrálják, hogy egy-egy csomagolási egységen belül a lehető legkisebb legyen az eltérés közöttük. Bizonyos mértékig a szabvány is megengedő a méret, a görbület és egyéb műszaki paraméterek eltérésének tekintetében (lásd a mellékelt táblázatot!). Sok vásárló gyári hibásnak tekinti ezeket a darabokat, annak ellenére, hogy a szabványnak megfelelő, első osztályú termékek. Ha a beépítés során betartják a gyártók utasításait (megfelelő fugatávolságok, megfelelő vastagságú ragasztóágy, dilatációs hézagok stb.), valójában minden probléma nélkül alkalmazhatók. A magasabb árú, élcsiszolt termékeknél az élek egyenesek, a sarkok derékszögűek.

A gyári katalógusokban tételesen megtalálhatók a gyárak által vállalt technikai paraméterek, illetve megfelelésük a szabványoknak. Általánosságban elmondható, hogy az éles verseny miatt a fejlettebb gyártók sokszor „túlteljesítik” az európai szabványban rögzített minimum értékeket. Magyarországon a kerámiaburkolatokkal kapcsolatos szabványok harmonizált szabványok, ami azt jelenti, hogy az azoknak megfelelő termékek kielégítik az egységes, európai uniós jogszabályokban előírtakat is. Az egységes szabványrendszer száma Magyarországon MSZ EN ISO 10545–1;16 és MSZ EN–14411. Előbbi szabványsorozat ismerteti a vizsgálati módszereket, amelyekkel az utóbbiban előírt minőségi jellemzőket vizsgálni kell.

A szabvány első fejezete a termelés során alkalmazott minőségellenőrzés statisztikai mintavételen alapuló rendszerét rögzíti. Ebből kitűnik, hogy az automatizált rendszer nem vizsgál minden lapot egyenként, azaz az első osztályú termékek között is előfordulhat elenyésző számban (5% alatt) olyan lap, ahol a tökéletestől való eltérés a megengedettnél nagyobb. A tűréshatárok alkalmazásából is észlelhető, hogy az azonos típusú első osztályú lapok műszaki tartalmukat tekintve egymástól különbözhetnek. A szemmel látható, a szabványban már nem megengedett minőségi eltéréseket még burkolás előtt jelezni kell a vásárlás helyén. Ellenkező esetben a gyártónak a reklamációt nem áll módjában elfogadni, mivel a fenti mérések pontos elvégzéséhez precíz műszerekkel felszerelt laboratórium szükséges, amely leburkolt tételeknél már nem végezhető el.

A szabvány a minőséget meghatározó paramétereket a felhasznált alapanyagok és gyártási technológiák szerinti bontásában tartalmazza.
Az alábbi táblázatban a teljesség igénye nélkül, pusztán példaként, a szárazon sajtolt, préseléssel készülő lapok megengedett méreteltéréseit közöljük:

*az átlós méretből kell meghatározni

 

 

Reméljük, cikkünkkel segítségével minden kedves olvasónk jobban megismerte a kerámiaburkolólapok bonyolultnak tűnő világát.